× 20. rész ×

   A meglepődöttségtől szóhoz sem jutottam. Csak bambán álltam előtte, miközben az arcába bámultam. HyunSeung ajkai beszédre nyíltak, de hogy mit mondott pontosan, az már nem jutott el a tudatomig. A körülöttünk álló emberek mind minket figyeltek, szintén csodálkozva. A levegő mintha megfagyott volna, mindenki elnémult, csak a zenelejátszóból bömbölt félhangosan egy számomra ismeretlen szám.

- MinSeo, minden rendben? – kérdezte Seung aggódva, és elkomorult arccal, ami egyúttal visszarángatott a valóságba.

- P-persze… - dadogtam alig hallhatóan, miközben elkaptam róla tekintetem, hogy valamilyen szinten visszanyerjem eredeti formámat, és teljesen biztos voltam abban, hogy fülig elpirultam.

- Boldog Karácsonyt! – mondta még egyszer és ismét elmosolyodott, majd a kezembe nyomta a piros, gyertyákkal és hógömbökkel díszített tasakot. Én is megeresztettem egy félmosolyt, és átvettem tőle, hogy végre kikerüljünk a kíváncsi szemek középpontjából. Kissé kínosan éreztem már magam, így muszáj volt valamit cselekednem. Egész eddig mindenki az én reakciómat várta, hisz nyilvánvaló volt, hogy már tudnak arról, hogy HyunSeung mennyiszer bántott. Ki ne tudott volna róla? A pletykák futótűzként terjedtek az iskolába - főleg ha az egy leendő hírességről szóltak, aki rendszerint megkeserítette mások életét - így biztos volt pár dolog, amiről hallottak, még ha annak semmi alapja sem volt.

- Köszönöm… - motyogtam az orrom alatt. Még mindig nem tértem észhez, és nem tudtam, hogy előtte bontsam ki az ajándékot, vagy később, miután félrevonulhatok és egymagam lehetek. Szerencsére a B2ST pont akkor tartott egy kisebb megbeszélést, így sietve távozott, ezzel megadva nekem a választ.

   Miután helyet foglaltam az egyik széken, még mindig sokkos állapotban voltam. A többi diáktársam közt tovább folyt az ajándékozás, és lassan a party is elkezdődött. A barátnőim egy emberként rohamoztak meg, akik szintén látták az előbbi kis jelenetet.

- Mit kaptál, mit kaptál? Nyisd már ki, nem igaz! Baromi kíváncsi vagyok! Hallod?! Tudni akarom, mit adott neked Seung! – ugráltak körülöttem, de én még mindig nem mertem hozzányúlni az ajándéktasakhoz.

- Mi van, ha valami megalázó és zavarba ejtő dolog van benne? – néztem rájuk félénken.

- Mire gondolsz? Vibrátorra? – vágott bamba képet Momo, mire mindenkiből kitört a nevetés.

- Neeeeem, nem úgy! Hanem mi van, ha csak azért adott ajándékot, hogy ezzel ismét bántson, ha ezzel is meg fog alázni? Nem merem kinyitni. – feszengtem, miközben megállás nélkül a tasakkal szemeztem.

- Jajj, ne sza.rozz már! – mondta Miyoung – Csak nyisd ki, mert már nem bírok várni!

- Ugyan! Az, hogy HyunSeung ajándékot vett neked, baromi nagy szó! Te vagy az első ember, akit képes volt meglepni! Az elmúlt években egy húzottjának se vett semmit, és erre tessék! Szerinted miért bámult meg titeket mindenki? – biztatott Cinti is.

- Éppen ezért félek… Ha nem utálna ennyire, és ha nem szálltam volna vele szembe, most valószínűleg én is üres kézzel mennék haza. De ő Hyunseung, és nála soha nem lehet tudni, hogy mikor áll bosszút…

- Ez is benne van a pakliban, ez igaz, de akár lehet az ellenkezője is! Te mondtad, hogy nála nem lehet semmit sem tudni. Hát akkor, mire vársz? Ha valami sértő dolgot tartalmaz, majd szépen megverjük! – rázta meg az öklét Heeyeon.

   Nem tudom, miért kezdtem el hirtelen kételkedni HyunSeungban. Mégis hová tűnt a boldogságom? Hisz kezdett megváltozni és jó útra térni, ő jött oda hozzám és kért bocsánatot mindenért, ő jött oda hozzám és hívott el a bulijukra! Ha ez nem pozitív javulás, akkor mégis mi? Talán ez megint egy játszma lenne, talán ez az egész csak egy újabb ok arra, hogy még jobban tönkretegyen? De annyira hihetőnek tűnt a kedvessége! Már kezdtem azt hinni, tényleg minden jó lesz ezután, de mi van, ha megint tévedek? Mi van, ha ezúttal nem csak nekem, de mindenki előtt eljátssza, hogy jófiú? A francba az egésszel is! Már teljesen eljátszotta a bizalmamat. De ha nem bízok már meg benne, akkor miért akarok tőle akármit is? Miért nem adok neki esélyt arra, hogy ismét megbízhassak benne?

- Najó… - sóhajtottam fel – Megnézem, mit kaptam, aztán lesz, ami lesz.

   Lassan nyúltam bele a papírzacskóba, és vettem ki belőle az ajándékot. Belenézni nem mertem, ahhoz már nem volt bátorságom. Szívem és kezem megállíthatatlanul remegett, miközben szaggatottan vettem a levegőt, és éreztem, ahogy izzadni kezd a tenyerem. Először egy tábla csokit sikerült kihalásznom, aminek örültem, de aztán eszembe jutott, hogy mi van, ha mérgezett? Persze a lányok egyből lehülyéztek, de ők még nem ismerték eléggé Seungot. Vagy én ismertem volna félre?

   Másodszor egy kis négyzet alakú dobozkát húztam ki, ami gondosan be volt csomagolva. Óvatosan bontottam ki, miközben barátnőim izgatottan álltak körbe és sürgettek. Leszedtem a doboz fedelét, és a legnagyobb megdöbbenésemre egy ezüst nyaklánc hevert benne.

   Teljesen megrökönyödve álltam a kezemben a nyaklánccal.  Eddig is teljesen le voltam taglózva, ezek után már nem tudom, minek nevezhettem volna a sokkot, ami ért.  Még levegőt is elfelejtettem venni, és a szívem olyan szinten elkezdett verni, hogy félő volt, kiszakad a helyéről. Szemeim tágra nyíltak, a szám tátva maradt és kérdések ezrei fordultak meg a fejemben. Ez mégis mi? Mégis mit akar ez jelenteni? Seung és egy nyaklánc? Mi van?

- MINSEO! – ugrott hirtelen a nyakamba Wiwu – Te mázlista! Tuti bejössz neki! – vigyorgott a többiekkel együtt.

- Ahhw, ez annyira szép! – ámuldozott Zoey is – Vedd már fel!

- MinSeo! Föld hívja Marsot, ott vagy? – lengette meg a kezeit a szemem előtt Miyoung – Ébresztő, csaje!

- Ez… most… sokkolt… - nyögtem ki, mert még mindig nem fogtam fel teljesen a helyzetet. Eddig is össze voltam zavarodva és nem tudtam kiigazodni, ezek után meg pláne nem tudom, mit gondoljak. Mit akar ez jelenteni? Mégis mire véljem mindezt? Eddig ki nem állhatott, most meg nyakláncot ad? Oké, nem szív alakú medál volt rajta meg semmi hasonló, csak egy szimpla ezüstlánc, de akkor is! Karácsonyra mióta szokott egy pasi nyakláncot adni, akivel eddig néhány szón kívül nem is beszélt rendesen?

- Felveszed végre? – kérdezte Momo, de miután nem válaszoltam, kivette a dobozból az ékszert, és a nyakamba akasztotta – Csodásan áll! – nézett rám boldogan.

 - Mondtam én, hogy bejössz neki! De komolyan! Szerintem Seung kezd szimpatizálni veled! – vigyorgott Heeyeon.

- Ugyan, nem hiszem – fogtam meg a láncot a nyakamban – Én nem tudom, mit kéne most gondoljak. Ez annyira… szokatlan.

- Hát az bizony – mondta Cinti – De én totál el tudom képzelni róla, hogy beléd zúgott. Mikor mentek randira? – viccelődött, mire szúrósan néztem rá.

- Persze, jó hogy nem holnap már összeházasodunk, utána meg gyereket szülök neki! – forgattam meg a szemeimet - Én ezt akkor sem értem. Annyira nem stimmel vele valami – hitetlenkedtem továbbra is.

- Figyelj drága – karolt át Wiwu – Ha biztosra akarsz menni, kérdezd meg tőle! Biztos választ csak ő tud adni, és ha ennyire nyugtalanít, akkor beszélj vele! – bíztatott.

- Igen, beszélj vele! A szobájában már vár rád – nyújtott nyelvet Zoey, mire megforgattam a szemem, de persze jót nevettem rajta.

- Bolond! – löktem meg – Meg fogom tőle kérdezni. – indultam volna el, hogy megkeressem, de visszarántottak.

- Á-á, előtte még táncoltunk egyet! – adták ki a parancsot, azzal mind a heten elvegyültünk a tömegben.